A Beregvidék tovább szárnyal a bajnokságban…

… és igazi show-val lépett túl a Szamboron is

A megyei bajnokság őszi 2. fordulójában csapatunk Nagyszőlősön lépett pályára az ellen a helyi csapat ellen, akikkel szemben – immár 13 hónapja, – tavaly július 6-án szenvedtünk utoljára vereséget, méghozzá – 3:1 arányban (talán ennek is tudható be, hogy fiaink tavasszal sima féltucattal „küldték haza” most vasárnapi ellenfeleiket). A Beregvidék azóta elnyerte a tavalyi bajnokságot, a Téli Kupát, majd a téli bajnokságot és, – a Szuperkupát is, ami feljogosította a beregszásziakat az amatőr csapatok országos kupaküzdelmeiben való részvételre is. Így, ilyen előzmények, egy félszázas veretlenségi sorozat (az 50. a Szamborban elért 1:1 volt) után érdeklődéssel vártuk a mostani szőlősi összecsapást, amelyen a hazaiak gyakorlatilag csak az első negyedórában voltak egálban bajnokcsapatunkkal. A csapatkapitány Lukasuk már a 10. percben megszerezte a vezetést, amelyre szinte rögtön jött a hazaiak válasza is, de ezzel el is lőtték az összes puskaporukat. A második gólunkat Csonka szerezte egy szabadrúgásból legurított labdából: mintegy 23 méterről mesterien csavarta be azt a bal felsőbe – 1:2.

A második félidő azután már nem is hozott igazi izgalmakat, a hazaiak csak elvétve lépték át a felezővonalat, a mieink pedig Kalapacs (65. perc) és Szlivka (84.) révén rúgtak még két gólt, és ezzel el is döntötték a 3 pont sorsát.

Ificsapatunk is „bezsebelte” a 3 pontot, bár sokkal nehezebben, mint a nagyok: 1:0-ra győztek fiataljaink.

A szerdai kupa-visszavágót aztán, ha lehet, még nagyobb érdeklődéssel várták a beregszászi focidrukkerek, és mintegy két és félezren jöttek ki a Barátság stadionba, hogy szurkoljanak csapatunknak első őszi hazai meccsén. Az első 20-25 percben inkább csak „kóstolgatták” egymást a két csapat játékosai, mígnem a 28. percben egy jobboldali Csonka-szögletet Lukasuk fejjel továbbcsúsztatott, s a pontosan érkező Hricenko estében védhetetlenül fejelt a jobb alsóba. Ezután ismét Lukasuk került gólhelyzetbe, de túlcifrázta és a kapusba lőtt, majd Kalapacs szerezhetett volna kétszer is gólt, de – centikkel mellé lőtt.

A szünet kissé sokáig tartott, Nagy Róbert valószínűleg „fejmosást” tartott az öltözőben, aminek meg is lett a következménye – a mieink sorra dolgozták ki a gólhelyzeteket. A Nagy Miki helyére csereként beállt Szergejev előbb a kapu helyett a szögletzászlót vette célba egy mintaszerű Csonka-beadás után, viszont a fiatal játékos nem hagyta magát: két perc múlva egy Forma1-es Ferrari sebességével hagyta ott a védőjét, megint pontosan tálalt Szergejev elé, aki most nem hibázott – 13 méterről pontosan lőtte ki a jobb alsót – 2:0.

Ettől kezdve fiaink inkább csak játszadoztak, nem erőltették különösebben a támadásokat, inkább a vendégek kakaskodtak még a játékvezetővel is, aki egyébként mintaszerűen, nagyvonalúan vezette a meccset. Amikor a kedélyek lecsillapodtak, és ismét a labdára összpontosítottak a játékosok, a beregszásziak még kialakítottak féltucatnyi jobbnál jobb helyzetet, amelyekből végül is Kudelko, majd Szlivka voltak eredményesek egy-egy sakk-mattra kijátszott helyzet után, talán már mondanom sem kell – mindkétszer Csonka beadásai után…

Összességében csapatunk újfent bizonyította, hogy játéktudása alapján megállja helyét egy magasabb osztályban is, és igazi show-műsorral szórakoztatta többezres szurkolótáborát, akik vastapssal köszönték meg az előadást.

FOTÓK ITT!!!

lorinc